Sopron vármegye

A történelmi Sopron vármegyében a zsidóság nyomai a 13. századig nyúlnak vissza. A 18. század elejétől kezdve számos helyen éltek kisebb- nagyobb zsidó közösségek. Az Esterházy-birtokon lakó zsidókról az 1725-ös összeírás eredménye 2133 fő volt. A legtöbben, 780-an Kismartonban laktak. Nagymartonban 418, Kaboldon 314, Lajtaújfalun (Neufeld) 250, Lakompakon 314, Németkeresztúron 221 zsidó élt. Az 1746. évi összeírás részben megrongálódott, a legtöbb adat elveszett. Az az összesítés azonban olvasható maradt, amely szerint a zsidóság létszáma bő húsz esztendő alatt 2618-ra nőtt.

A Sopron vármegyétől 1920-ban Ausztriához csatolt területen (ma Burgenland tartomány) jelentős zsidó hitközségek működtek, ezekről több adat maradt fenn. A Kismartoni járásban Kismarton járási székhelyen (ma Eisenstadt) 1910-ben 168 zsidó élt. Ide tartozott Alsókismartonhegy ahol 1828-ban 826, 1851-ben 900, 1910-ben 276 zsidó lakost számláltak, és Felsőkismartonhegy 1910-ben 58 zsidóval. 82 zsidó lakott 1910-ben Röjtökőrön (Neudörfl).

A Nagymartoni járásban Nagymarton (Mattersdorf) járási székhelyen 1828-ban 1452., 1851- ben 1500, 1910-ben 511 zsidó lakosról tudtak. Kaboldon (Kobersdorf) az előző időpontokban 746, illetve 939 zsidó lakott, míg Lakompakon (Lackenbach) 726, 1200, illetve 464.

A Soproni járástól elcsatolt Sopronkeresztúron (Deutschkreuz) 1851-ben 1000 zsidóról maradt adat, számuk 1910-re 621-re csökkent. 43 zsidó lakott 1910-ben Császárfalun (Kaiserdorf). A zsidók Kaboldon 1860-ban, Lakompakon 1890- ben emeltek gyülekezeti épületet. Sopronkeresztúron még régebben, valószínűleg 1777 előtt.

A vármegye zsidó szempontból jelentősebb községeiben a zsidóság létszámának alakulása 1869 és 1941 között:

A vármegyében 1944-ben 10 hitközség működött, ortodox és egy neológ. (A szomszéd vármegyék állapota: Győr-Moson-Pozsonyban 7 ortodox, 1 neológ, 1 status quo ante, Vasban 6 ortodox, 7 neológ és egy status quo ante.) A hitközségek átlagos lélekszáma Nyugat-Magyarországon volt a legalacsonyabb. Irányzatok szerint a következő képet mutatta: a 83 ortodox hitközségnél 287, a 64 neológnál 487, a 14 status quo ante esetében 199 fő.

A határ menti Sopron vármegye közigazgatásilag négy járásból épült fel: a Csepregi, a Csornai, a Kapuvári és a Soproni járásból, valamint Sopron törvényhatósági jogú városból. Az 1941. évi népszámlálás járásként a következő képet mutatta: Csepregi járás (211; 24836); Csornai járás (884; 41119); Kapuvári járás (905; 46 251); Soproni járás (67; 29 592). Sopron törvényhatósági jogú városban mind ortodox, mind neológ hitközség működött. A város 42 255 lakosából 1861 fő volt izraelita vallású.

A vármegye zsidósága a III. (szombathelyi) csendőrkerülethez tartozott, a deportálás szempontjából az V. zónába sorolták. A soproni zsidók gettóját több épületcsoportban létesítették 
— a belvárosban, az Új utcában, fapalánkkal elkerítve a Papréten és még több, zsidók lakta házban. Az átjárók kapuit befalaztatták, az utcára néző ablakokat bemeszeltették. Gettó céljára vették igénybe az Evangélikus Tanítóképző kollégiumi épületét, a Nándor fasorban a Jacobi-gyár üzemépületét, majd gyűjtő tőtábornak a főiskola épülőben lévő menzáját is.

A megyeszékhelyen kívül közigazgatási intézkedésre 1944. május 10—12-e között nagyobb gettót létesítettek Kapuváron, Csornán és Csepregen. Kiürítésük Rupprecht Olivér főispán június 15-i Szigorúan titkos utasítására történt. Megközelítőleg 1400 zsidónak minősült állampolgárt szállítottak Sopronba az evangélikus kollégiumba és a Jacobi-gyárba.

Június 29-én kényszerítették be a soproni zsidókat a főiskolai menza félig kész falai közé és udvarára. Az ottani állapotok katasztrofálisak voltak, a tömegnek a beépítéshez odaszállított fürdőkádakban főztek levest. Itt folyt le a brutális csendőrségi vallatás, a személyi átkutatás is. Öngyilkosságok is történtek. A bevagonírozás július 5-én, a közeli Déli pályaudvaron volt. Ferenczy László csendőr alezredes június 3o-i eseményjelentése szerint a hatóságok Sopronban 3385 zsidót „koncentráltak’ Szervezési okból 385-öt Sárvárra szállítottak át, onnan indították őket végzetes útjukra.

A cionista mentési kísérlet, az ún. Kasztnerakció révén 42 soproni zsidót az SS a gettóból kiemelt. Sorsuk a többi soproni zsidóétól elvált, mert a fővárosi Colombus utcai táborba szállították őket. Hosszabb bergen-belseni fogság után kiszabadultak, a háború végét Svájcban élték meg.

A hitközségek iratanyaga sajnos legnagyobb- részt elkallódott, megsemmisült. Csákány alá kerültek a gazdátlan közösségi épületek. Sopronban a romos, pusztuló papréti ortodox zsinagóga a zsidóság tragédiájának és pusztulásának szomorú mementója.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 912-932, Szita Szabolcs