Szatmár vármegye

Szatmár vármegyében valószínűleg már II. Endre uralkodása idején (1205—1235) éltek zsidó lakosok. Erre utal a magyar király aranybullája, amely megtiltja a zsidóknak a sószállítási és forgalmazási tevékenységben való részvételt A só „útja” a Szamos folyón, az ország keleti részéből a nyugati régióiba irányult, s ez az útvonal Szatmár vármegyén is áthaladt.
1604-ben Szatmár és Németi települései Bocskai István fejedelem fennhatósága alá kerültek, s ez utat nyitott a zsidó kereskedők vásárokon való részvételéhez. Bethlen Gábor Fejedelem szefárd zsidókat telepített Erdélybe, akiknek kiváltságlevelet adományozott. Ezáltal 1622-től Szatmáron és Németiben a zsidó kereskedelem és kézművesség is felvirágzott.
I. Lipót császár lakosság-összeírása szerint 1698-ban Szatmár vármegyében mindössze négy zsidó családot találtak, amely minden bizonnyal pontatlan adat. Szatmár és Németi egyesítésének évében, 1712-ben, a királyi majorban a serfőzőházat zsidó vállalkozó bérelte. A krónika a zsidóüldözés kései és indokolatlan eseteiről is beszámol: 1741-ben a Szatmár vármegyei Csengerben ütötte Fel a Fejét a vérvád, amelynek törvényszéki tárgyalása felmentést eredményezett. Különleges érdemeket szerzett a zsidók Szatmár vármegyébe történt betelepítésében gróf Károlyi Sándor tábornok, aki engedélyezte a zsidók bejövetelét nagykárolyi birtokára, és rabbit is hozatott nekik Pozsonyból.
Az első zsidó lakosok a 18. század elejétől telepedtek le Szatmár vármegye településein, helyi földbirtokosok birtokain és engedélyével. Többnyire Galíciából érkeztek. Kezdetben mezőgazdasági termények kereskedelmével és pálinkafőzéssel foglalkoztak. Később Földet is vásároltak, amit maguk műveltek meg, szarvasmarhát és juhot tenyésztettek, valamint kocsmatartási jogot szereztek.
A vármegye helységeiben a 18. század utolsó évtizedeitől már jelentős számú zsidó lakos élt, az alábbi időbeni megoszlás szerint: 1787-ben 2573, 1825-ben 7305, 1869-ben pedig 18109 személy.
A vármegye izraelita Felekezeti iskoláinak száma a következőképpen alakult: 1868-ban 8, 1896-ban 6, 1906-ban 7, 1910-ben szintén7 iskola működött. Az 1937/38. tanévben Szatmár vármegyének a trianoni Magyarországhoz tartozó három — a Csengeri, a Fehérgyarmati és a Mátészalkai — járásában egy-egy izraelita iskola működött.

Az 1870. évi összeírás Szatmár vármegyében egyetlen zsidó nemzetiségű lakost sem említett, viszont az izraelita vallásúak száma 22 849 volt, ami a megye összlakosságának 7,01 százalékát tette ki. Szatmárnémeti és a vármegye egésze az ortodoxia és a haszidizmus jelentős központjává vált. A második világháborút megelőző időszakban a zsidóság Szatmárnémeti város lakosságának közel negyedét tette ki.